Mi a különbség egy stresszes időszak és az úgynevezett „burn out” (kiégés) jelenség között?
Mindegyikünk életében vannak időszakok, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, amikor a munkában, magánéletben sokkal több stresszel kell megküzdenünk, mint egyébként.
Normális esetben a szervezetünk minden alkalommal válaszol valamilyen módon azokra az ingerekre, amelyek kibillentik őt az egyensúlyi helyzetből.
A stressznek lehet motiváló ereje, például abban az esetben, amikor előadni készülünk, házasságot kötünk, valami olyanra készülünk, ami inspirál minket, ezt hívják eustressznek. Ez egy rövid ideig működő, teljesítményt növelő stressz.
A disterssz egy huzamosabb ideig fennálló, a szervezetünket, lelkünket is felemésztő káros stressz, ami számos fizikai tünethez, érzelmi kimerültséghez, ingerlékenységhez vezethet. Romboló hatásáról számos tanulmány született már az évek során.
A hosszú ideig fennálló distressz elvezethet az ún. burn out tünetegyütteshez. Ha a szervezet nem tud visszaállni az egyensúlyi állapotába, ha folyamatosan egyre rosszabbul érezzük magunkat, nem találjuk az örömöt a munkánkban, ha fáradtak, levertek vagyunk, a jól bevált módszerek, amik eddig segítettek ellazulni, feltöltődni nem járnak sikerrel, akkor valószínűleg nem egy átmeneti időszakról van szó.
A burn out, magyarul „kiégés” egy olyan állapot, melynek számos fizikai és lelki tünete lehet. A kiégés fő jellemzői - Thomas M. H. Bergner könyve alapján – az érzelmi kimerültség, az elszemélytelenedés, és a teljesítmény csökkenése.
A szerző 3 fő szakaszra osztja a burn outot , az első szakaszt leginkább a harag és az agresszió jellemzi, ez a fázis évekig eltarthat.
A második szakaszt a menekülés, visszavonulás jellemzi, melynek fő célja a védelem. Egyre inkább érezhetővé válik az idő szorítása. Az érintett törekszik arra, hogy minél nagyobb távolságot tartson másoktól.
Az első két fázist általában az egyén nehezebben érzékeli, nem egyértelmű számára, hogy kiégésben szenved, a környezete számára viszont érzékelhető lehet a viselkedésében bekövetkezett változás.
Általában a harmadik fázisban kérnek segítséget az emberek, amikor már egyértelművé válik, hogy „valami nincs rendben”. Ennek a fázisnak fő jellemzői a passzivitás, elszigetelődés, a „semminek nincs értelme” érzés. Kísérő reakciója a bénultság. Ilyenkor már markánsak lehetnek a fizikai tünetek is, gyomor-, fejfájástól elkezdve akár vérnyomásproblémákig, gyakori megbetegedésekig. Ebben a szakaszban a különböző függőségek is megjelenhetnek.
A kiégésből kivezető út annál hosszabb, minél előrehaladottabb az állapot. Első lépés a tudatosítás. Érdemes átnézni, felírni, hogy mik a fő stresszorok az életünkben, munkahelyen és magánéletben egyaránt. Az időbeosztásunk átnézésével, prioritások felállításával szintén sokat tehetünk. A szükségeleteink leltározása, az erősségeink feltárása mind növeli a magabiztosságunkat, mélyebb önismeretre tehetünk szert általuk, ami segít a kiégésből kilábalni.
Általában az új munkahely sajnos nem oldja meg a problémát, így érdemes lehet szakember segítségét is igénybe venni, hogy hatékonyabban tudjunk haladni, és a későbbiekben tudatosabbá válhassunk a burn out kezdeti jeleire, illetve meg tudjuk előzni azt.
Comments